PORSZÓRÁS - SZINTEREZÉS:

A szinterezés az ipari megmunkálási folyamatok egy csoportja, melyek során valamely anyagot finom por formájában hőhatásnak tesznek ki, melynek hatására az adott anyag kémiai szerkezete megváltozik, molekulái között új kötések alakulnak ki, így egy stabil, hálószerű szerkezet jön létre. Ezen a folyamaton alapuló eljárást használnak pl. a kerámia- és ékszeriparban is, de egyes ásványok esetén magától is lezajlik a természetben.

 

Az elektrosztatikus porfestés, más néven a szinterezés, egy korábbi technológia továbbfejlesztése. A módszer célja, hogy a bevonat tartósabb legyen, és sokkal inkább környezetbarát eljárás, mint az oldószeres festés. A köznyelvben a porfestést vagy porszórást gyakran nevezik szinterezésnek, de valójában ez az eljárás egy a szinterezési folyamatok közül.

​

Azt a megmunkálási módszert nevezzük így, amely során a műanyag alapú festéket száraz por formájában visszük fel a festendő felületre, majd beégetjük, azaz hőhatásnak tesszük ki. Az anyag olvadáspontig melegítve a por alapú festék megolvad, majd felveszi a térhálós szerkezetet a festendő felületen, így egy egyenletes, vékony lakkréteget alkot rajta.

​

A porfestés az egyik legfiatalabb felületvédelmi eljárás, a porfestő pisztolyos módszert 1958-ban találta fel Harold Ransburg, és a módszer népszerűsége azóta is töretlen.

​

A bevonatoknak, számos követelményeknek együttesen kell megfelelnie. Ide tartoznak az alkalmazott technológia, a környezetvédelmi előírások, törvények, a költségek stb. Ugyanis a festékbevonat legfontosabb tulajdonságai a kialakult filmtől függenek. Ezen belül a mechanikai tulajdonságok, klímaállósági tulajdonságok, felület minősége a döntő tényező. A mechanikai tulajdonságok közül kiemelkedő fontosságú a mechanikai behatásokkal szembeni ellenállás. Ennek lényege, hogy a hatást az alapozó réteg kibírja, azaz a fémfelület ne váljon szabaddá az ütődést követően. Ehhez megfelelő elasztikus viselkedés, valamint jó tapadó képesség szükséges.

 

Ahhoz, hogy megértsük a porfestéses felületkezelési eljárás lényegét, érdemes szót ejtenünk a szinterezésről, mivel a porfestés is ebbe a felületkezelési kategóriába tartozik. A szinterezés alapját az atomi diffúzió képezi. Gyakorlatilag az atomi diffúzió bármilyen anyag esetében bekövetkezik az abszolút nulla fok (-273.15 °C) fölött, de magasabb hőmérsékleteken sokkal gyorsabban végbemegy. A legtöbb szinterezési eljárás esetében, a porított anyagot egy bizonyos formában (a porfestés esetében a festendő felületen) tartjuk és melegítjük majdnem az olvadáspontig. Ezáltal, a por alakú részecskék atomjainak egy része összekapcsolódik egy stabil, hálószerű felületté. A porfestés, vagy más néven porszórás alatt azt a felületkezelési technológiát értjük, amely során egy száraz, por alakú anyaggal vonunk be egy fémtárgyat, amelyet azután "beégetünk".

 

A hagyományos festéses eljárásokkal ellentétben a porfestés esetében nincs szükség oldószerre ahhoz, hogy a festéket alkotó kötő- és kitöltő anyagot egy szuszpenzió formájában tartsuk. A porfestés során a por alakú festékanyagot elektrosztatikus eljárással juttatjuk a festendő felületre, majd hő kezeljük, ezáltal a porfesték ráolvad a felületre és egy homogén réteget képez rajta.

​

A porfesték nem tartalmaz oldószert, kötő- és kitöltő anyagot, ezért olcsóbb és környezetbarát. A porfestés során a felhordott réteg hibái egyszerűen korrigálhatóak, hiszen a felhordott festékpor száz százalékban újrahasznosítható beégetés előtt. A porfestett és beégetett felület kopásállósága rendkívül magas és jó tökéletes korrózió védelmet biztosít. Tömegáruk esetében, a porfestés sokkal költséghatékonyabb, mint a hagyományos oldószeres eljárások. A technológia jellegéből adódóan, a porfestési munkálatok kevesebb időt vesznek igénybe (nincs száradási idő).ˇ”